Reflexív baloldal, Globális baloldal, Futurobaloldal: a forradalom a 21. században (2016)

futuroleft

ELŐZETES Az elmúlt időszakban sokakban keletkezett az az érzés, hogy egy „forradalmakkal teli időszak következik”, egy olyan történelmi frontátvonulás, amelynek már megérkezett az előszele. Vajon újra a forradalom napi aktualitásával állunk szemben, egy nagy világforradalmi hullám első történéseivel? Az arab tavasztól a dél-európai lázadásokon át az Occupy Wall Street mozgalomig bezárólag számtalan jel mutat arra, mintha a politika rég várt visszatérése a forradalom visszatérésének formájában következne be. Vagy a lukácsi értelemben vett napi aktualitás másik komponensével: a társadalmi feszültségek felhalmozódásával volna dolgunk, egy robbanás közeli pillanattal, ami majd mindent széjjelrepít? A Sziriza győzelmétől a brit Munkáspárt fordulatán át Bernie Sanders amerikai sikereiig táguló paletta arra utal, mintha a szocialista és antikapitalista alternatíva politikai reneszánszát élnénk. Ráadásul szinte a világ minden pontjáról özönlenek felénk a hírműsorok beszámolói, amelyek – elég ha csak a francia Nuit debout mozgalma kapcsán történtekre gondolunk – azt a hitet erősíthetik, hogy a metropoliszokban újra forróvá válik az aszfalt. Akármennyire is csábító értelmezések ezek, véleményem szerint kevés nagyobb hiba volna elkövethető a 21. század kezdetén, mint a radikális baloldal reményeit újra a megváltó forradalmi apokalipszis közeli eljövetelének perspektívájához kötni. Hiszen napjainkban „nem beszélhetünk sem konzervatív, sem liberális hegemóniáról – utóbbi visszahúzódásának a korában vagyunk –, ahogyan az is a wishful thinking baloldaliságra vall, ha az érintettek egy-egy új baloldali parlamenti mandátumból vagy kormánykerülésből (sokadik) „baloldali reneszánszról” értekeznek. Abban bizonyosak lehetünk, hogy nem beszélhetünk az ideológiák végéről, ahogyan abban is, hogy napjainkra nem az eszmetörténetből ismert ideológiák térnek vissza.” A tanulmány hátralévő részében ezért megkísérlem, hogy a forradalom aktualitásának problematikáját a közvetlen analógiák szintén túllépve gondoljam végig. Ennek során először arra a kérdésre kell választ találni, hogy mennyiben érvényesek és használhatók a megváltozott körülmények között az eredeti lukácsi forradalomelmélet kategóriái egyáltalán?

le-mouvement-nuit-debout-le-8-avril-2016-place-de-la-republique

Az új globális szereplők, a globális kapitalizmus szerkezete és a kívül-belül politikai logika: a menekültválságtól a globális baloldalig

“Az új évezred második évtizede azonban sokkalta inkább szól – gondoljunk a populista baloldal előretörésére, a példátlan menekültáradatra Európában, vagy éppen az arab tavasztól és az Occupy Wall Street mozgalomtól datálható újfajta rebelliók sokaságára – egy egészen másfajta radikalizálódási logika megszületéséről: a reflexív konstituáló logikát, amely a kontroll kérdése körül bontakozott ki, a kívül-belül bináris logika mentén formálódó konstituens mozgás egészíti ki, amely az univerzalitás kérdését helyezi a figyelem középpontjába. A kívül/belül logika persze önmagában nem új: tulajdonképpen a nemzetközi politikának mindig is elsődleges formája volt – alapvetően ez a befelé békét és jólétet teremtő és kifelé határmegvonást és versengést folytató nemzetállam politikai imaginációja (Walker, 1993). Ami az új évezredre álláspontom szerint megváltozott, hogy egyfelől a nemzetállamokon belül a munka/tőke viszonyból születő politikai logikák energiája kiapadt, másfelől a kívül/belül politikai logika a globális térben, illetve a társadalmak mindennapjaiban is központi szerepre tesz szert – messze túl a puszta nemzetállami dinamikán. A kívül/belül logika tehát nem a globális kapitalizmus elmélete – klasszikus marxista terminusokban fogalmazva nem az „alapé”, hanem a „felépítményé”, a globálissá váló politikumé, a posztmodern kapitalista társadalmaké. A „globális baloldal” megszületését a magam részéről egy olyan konstituens folyamatnak tekintem (ez jelen pillanatban sok tekintetben egy még üres hely feltöltődésének folyamata), amely hátterében a kívül/belül logika mentén megkonstruálódó globális Belül hamis univerzalitásának lelepleződése áll majd.1

(Új globális szereplők) A globális Belül, ami az új konstituáló forradalmi logikát életre hívja, tulajdonképpen egy soktényezős folyamat terméke. Létrejöttéhez először is arra volt szükség, hogy az elmúlt évtizedekben egészen új szereplők jelenjenek meg a „globális politikai palettán”. Először is megjelent (1) a globálissá vált tőke, ami tulajdonképpen nem jelent mást, mint a tőkés profitszerzési mechanizmus válság idején tapasztalható előremenekülésének újabb fázisát. A világunk felett lebeg egy absztrakt logika, ami a valóságban nem létezik „mégis ez az, ami meghatározza az anyagi társadalmi folyamatok lényegi struktúráját. Egész rétegek, néha egész országok sorsát a tőke néma, szolipszikus, spekulatív tánca dönti el, mely áldott közönnyel hajszolja a hasznot és ennek keretében van hatással a társadalmak valóságára is. Ez nem írható többé konkrét személyek, vagy valami gonoszság számlájára, objektív, névtelen és szisztematikus” (Žižek, 2011: 78.). A tőkés logika tehát a globalizáció korában univerzális jelleget öltött – amennyiben a spekulatív tőke, a nagy részvénytársaságok, a globális bank és tőzsdehálózatok automatikus mozgása mindenki számára megkerülhetetlen szemponttá tette a profitszerzés imperatívuszát – vagyis a baj nem csak az ezekkel, hogy szabadjára engedték őket, hanem hogy túl nagyokká váltak és így túl nagy súlyt jelent beteg és irracionális jellegük. (például Korten, 1996 – de az erről szóló szakirodalom az elmúlt évtizedekben szinte átláthatatlanná duzzadt) Másodszor létrejött egyfajta globális felső osztály (2), valami hasonló, mint amit Antonio Negri Empire-nek nevez. A globalizáció korszakában egyre inkább megváltozik a felül lévő osztályok szerkezete, vezető pozíciókat már nem a termelésen belül (régi burzsoázia), hanem a globális tér hálózataiban materializálják. Nem véletlenül keltenek egyre nagyobb figyelmet azok a szociológiai-közgazdasági vizsgálatok (mint Thomas Piketty A tőke a 21. században című munkája a tőkéseket felváltó járadékosok rétegéről), amelyek szerint az új korszak elitjét már nem a hagyományos tőkeformák mentén képzik, hanem egyfajta új nemesség jön létre, ahol a „származás” lesz az elsődleges tőkefajta (Piketty, 2015). A nyugati – főleg az amerikai – társadalmakban az iskolák, a családok, a szabadidős színterek, a döntéshozatali intézmények felső szintjei, a gazdaság, a média és politika szalonjai egy olyan párhuzamos társadalmi valóságot hoznak létre, amely ugyan kapcsolódik a reálgazdasághoz, de azon kívül helyezkedik el. Végezetül (3) az elmúlt évtizedekben (elsősorban a fogyasztói társadalmak kialakulásának, a posztmodern liberalizmus előretörésének és a média homogenizáló hatásának hála) kialakult egy olyan pszeudovalóság is, amelyet a „fejlett világnak”, az „amerikai álomnak”, spektákulumnak, vagy a hiperreálisnak nevezhetünk. Ezek a folyamatok nagyrészt ismertek. A lényeg a globális jobboldal szempontjából véleményem szerint, hogy az elmúlt évtizedekben ez a pszeudovalóság (a fejlett országokban szinte mindenütt, a fejletlenekben néhány enklávéban) gyökeresen különböző világot hozott létre, mint ami a Földön korábban létezett. Ez a valóság ráadásul a saját ideológiája szerint a boldogság, a biztonság, a szabadság és a haladás univerzális imázsaként van jelen a globális térben.

1Ebben a fejezetben egy olyan gondolatmenetet mutatok be, amely nyilvánvalóan sok tekintetben pontatlan és a jelen folyamatok absztrakt elméleti megragadásának kísérlete. Célja nem egy egységes elmélet létrehozása, hanem hogy érthetővé tegye, mit tekintek a globális baloldalt létrehozó konstituáló logikának.”

(folytatás a könyvben…)

futuroleft

A forradalom aktualitásának lukácsi elmélete a „forradalom jelenvalóságának” téziséből indul ki. A tanulmány első részében amellett érvelek, hogy a húszas évek lukácsi művei egy forradalomelmélet megfogalmazási kísérleteként is értelmezhetők, amelyben a magyar filozófus az úgynevezett napi-, világtörténelmi- és konstituáló aktualitás dimenziójának egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Az írás második részében azt a kérdést teszem fel, hogy ez a fogalmi keret kiindulópont lehet-e egy mai elemzési pozíció számára? Véleményem szerint ennek feltétele, hogy a „világtörténelmi aktualitás” eredeti nézőpontja „történelmi aktualitássá” változzon át: a forradalom jelenvalósága számomra nem egy lehetséges/valószínű és beváltandó világtörténelmi opció létének elméleti feltételezését jelenti, csak a fennálló megváltoztatásának és szélesen értelmezett forradalmasodásának kényszerét és elkerülhetetlenségét. A harmadik részben arra teszek kísérletet, hogy az új évezred jelenségeit a forradalom aktualitásának lukácsi kategóriáinak segítésével értelmezzem. Úgy vélem, hogy a jelenlegi szituáció a „három forradalom/három baloldal” teoretikus sémája mentén írható le. Ennek során (1) bemutatom azt a három szituációt, amely történelmi értelemben a mai időszak forradalmasodási kényszerét eredményezi, azt a három tehetetlenségi nyomást, amely a fennállóra nehezedik. Ezzel párhuzamosan (2) bemutatom azokat a konstituens logikákat, amelyek mentén napjaink forradalmi szubjektumai fejlődnek és kikristályosodnak – a Reflexív Baloldal, a Globális Baloldal és a Futurobaloldal formájában. Részletesen elemzem, hogy az új évezredben hogyan jönnek létre a „változtatás elkerülésének” és a „változtatásnak” az egymással szemben álló nagy politikai blokkjai. A tanulmány konklúziója szerint az a forradalom, amelynek eljövetelét a marxisták (így maga Lukács is) várták, sosem érkezik már meg – de a lukácsi forradalomelmélet mégis kínálhat kapaszkodókat egy „nagy újrakezdéshez”.

A tanulmány A forradalom végtelensége. Lukács György és a politikaelmélet című kötetben jelenik meg 2016 végén