Kiss Viktor gondolatai Magyar Dezső: „Agitátorok” című filmje kapcsán – beszélgetés a Béka Filmklubban. A videóból kiderül, hogy miért volt kettős kritika a rendszer ellen a film és mi az, amit igazán nem viselhetett el a Kádár-korszak. „Mit ragad meg a film tulajdonképpen 1919, a Tanácsköztársaság ifjúsága kapcsán áldokumentarista jelleggel? A messianisztikus marxizmus középpontba állítása komoly üzenetet tartalmazott: Marx úgy gondolta, hogy a forradalom majd mindent megváltoztat. A létező szocializmus baloldali kritikája azt vetette fel a hatvanas években, hogy ez a forradalom elmaradt, a szocializmus nem törölte el a családot, a nemzetet, a munkát, a magántulajdon fontosságát, a bürokráciát, az államot, semmit, amit a Kommunista Kiáltvány szerint el kellett volna”. A „krumplileves legyen krumplileves” párjaként a baloldali kommunizmus azt mondja, hogy „a forradalom legyen forradalom”. Ez egy szocialista rendszer, de tulajdonképpen mit értünk el? – nos ez a gondolat nem fért bele akkor 1919 üzenetéből.
Szó lesz még a Kádár-kor avantguard szubkultúrájából. Szó lesz a kádári konszolidáció populizmusáról. Arról, hogy mitől függött, hogy mit tiltottak be és mit nem. Felvetődik, hogy miért volt vonzó a maoizmus ekkoriban? Végezetül arról is szó lesz, hogy a forradalom sodrásában mennyire van lehetőség okosnak lenni és gondolkodni. Meg arról is, hogy Trianon ellenfeleinek éppen szeretniük kéne a Tanácsköztársaságot – ez a nagy fricska a dologban. No és persze a világforradalomról. Illetve, hogy hogyan kéne ma emlékezni a száz évvel ezelőtti dolgokra.
