Kiss Viktor Ideológia, kritika, posztmarxizmus című könyvét Balázs Zoltán, a Magyar Politikatudományi Társaság korábbi elnöke, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének egyetemi tanára és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa mutatta be. Balázs Zoltán a fiatalon elhunyt filozófus-szociológus, Papp Zsolt munkásságához hasonlította a szerző elméleti tevékenységét annyiban, hogy míg a nyolcvanas években Papp könyveiből lehetett tájékozódni, most „ha valaki meg akarja tudni, hogy hányat ütött az óra a baloldali elméletben, a posztmarxizmusban, az ideológiaelméletben, Kiss könyveit és tanulmányait kell olvasni”. A posztmarxizmus könyv egy olyan olvasmányos kézikönyv, amely betekintést enged egy idehaza kevéssé ismert gondolkodásmód megismerésébe.
„Az elméletek világában könnyű rosszul fogalmazni és félreérteni, Kiss ellenben keresztül-kasul ismeri a viszonyokat és azt is el tudja magyarázni, ami eredeti formájában nem könnyen érthető.”
Balázs Zoltán és Kiss Viktor
Kiemeli, hogy a könyv nem csak összefoglalás, de elméleti kérdésre is keresi a választ. „A zárszóig kell eljutni, hogy az ember megértse, hogy az igazi kérdés itt: 1968-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a marxizmust nem igazolta vissza az idő. És mégis azt állítja a könyv, hogy A német ideológia fegyvert kínál ahhoz, hogy továbblépjünk a válságon, ha úgy tetszik magán Marxon is. Ha elvész az az alap, ami a marxizmus erejét adta és
a kapitalizmus köszöni jól van és jól érzi magát – legyen akármennyire sok negativitása is – akkor mire jó az egész marxi-kritikai eszközrendszer?”
Kiss könyve tulajdonképpen erre kínál választ az ideológiakritika középpontba állításával és azzal, hogy „szerinte a politikával, a politika elméletével sokkal többet kell foglalkozni, mint a marxizmus tette”. A könyv ehhez a kérdéskörhöz nyújt alapozást, bár végül nem foglal állást, hogy kiket tekint a szerző a bemutatottak közül „az igazi hősnek”, tehát a folytatás útjai nyitva vannak. Papp Zsolton idézve úgy látja, hogy ma is viszonyulni kell ahhoz a hajdani 68-as jelszóhoz, hogy „fantáziát a hatalomba” – ez a könyv talán úgy fordítja le,
hogy „fantáziát a politikába”.
A bemutató második részében Kiss beszélt arról, hogy Papp Zsolt párhuzamának nagyon örül, mert ambícióként maga is valami olyasmit szerett volna elérni, hogy „ha kritikai elmélet, akkor Papp, ha posztmarxizmus, akkor valamiképpen én”. Kiemelte, hogy a helyzetnek azért ennek ellenére is van egyfajta abszurditás: úgy kell beszélni az első posztmarxista könyvről és az első posztmarxizmusról szóló könyvről, hogy nyugaton ez az irányzat már 50 éve létezik. Elemzi, hogy miért nem alakulhatott ki korábban ez az irányzat.
Ezután szót ejt arról, hogy a könyv nem csak olvasókönyv, de egy világszinten is eredeti rekonstrukció: nemzetközi szinten sem született korábban a posztmarxista ideológiakritikával foglalkozó monográfia.
Ez tehát egy egészen új nézőpontja az irányzatnak és elméleti eredményeivel. Végezetül – Balázs Zoltánra válaszul elmondta – hogy a felvetett kérdésre a választ indirekt módon benne van a fejezetekben, vagyis „legalább 15 megközelítés van benne arra vonatkozólag, hogy mi ma a politika, mi ma a forradalom helye, hogy hogan csináljunk forradalmat”. Használati utasításként egyetért azzal, hogy bizonyos értelemben érdemes a zárszóval kezdeni, mert ebben található a könyv tényleges posztmarxista programja, amely Kiss Viktor radikális Marx-újraértelmezésén alapul és amit Marx&Ideológia című könyvében is kifejtett. „Ameddig nem találjuk meg, hogy egy adott korszaknak mik a radikális-forradalmi pozíciói és mozgásai, addig nem tudunk semmit mondani arról, hogy mik az adott kornak a forradalmi eszméi és releváns elméletei. Tehát a könyv annak a radikális-forradalmi valaminek a keresése, amiről sokan azt hitték és azt állították, hogy végleg elveszett”
A teljes könyvbemutató
