Full text,  Kiemelt

A baloldal sem a nemzeti, sem a globális tőkével nem köthet paktumokat – Gerőcs Tamás új könyve kényszerekről és lehetőségekről

Meg kell értenünk tényleges helyünket a világban, mégpedig azért, hogy végre leszámoljunk a rendszerváltás korának illúzióival. Ezek az illúziók mélyen munkálnak az emberekben az átmenet óta. Meghatározzák azt, ahogyan a múltunkat és a körülöttünk zajló folyamatokat érzékeljük, ahogyan az Orbán-rendszert megítéljük – mondja Gerőcs Tamás azzal kapcsolatban, hogy mi motiválta legújabb könyve megírása során.

Véleménye szerint éppen azért kell könyörtelenül és kompromisszumok nélkül végig gondolni mindezt, hogy utána valódi kérdéseket tehessünk fel, és valódi politikai cselekvés lehetőségéhez jussunk el.

PODCAST – Magyarország függő fejlődése. Függőség és felzárkózás globális történeti perspektívában

A PTI-TEM podcastjának legújabb adásában Kiss Viktor politológus, ideológiakutó és Marikovszky Andrea művészettörténész beszélgetett Gerőcs Tamással a Helyzet Műhely könyvek első kötete apropóján:

A podcastra feliratkozhatsz a Spotify-on és az Anchor.fm-en.

A kötetből a cikk végén szemelvényeket közlünk.

Az adás első részében azt a kérdést vetették fel, hogy egyáltalán mi legyen az a pont, ahonnan kiindulva beszélhetünk az elmúlt időszakról. A főűramú tudományban és médiában ez egyértelműen a rendszerváltás korszaka, ami hibás megközelítés, hiszen „1989 előtt is volt történelem”.

Gerőcs szerint az államszocializmus, azon belül is a hatvanas-hetvenes évek folyamataiból kell kiindulni, amikor is az ország megkezdte sajátos betagozódását a kapitalista világrendszerbe.

A feladat az, hogy megértsük azokat a lehetőségeket és modelleket, amelyek mentén mind 1989 előtt, mind a kilencvenes években megtaláltuk saját félperifériás válaszainkat a bennünket érő kihívásokra.

Ez különösen fontos azért is, hogy átlássuk, mi történik ténylegesen 2010 után. Újra kell gondolnunk ugyanis a viszonyunkat az orbáni korszakhoz is.

„Én azt látom, hogy a mostani rezsim, vagyis a NER nem a kívánatos fejlődési iránytól való eltérés, vagy valamiféle zsákutca, hanem a félperifériás kapitalista függő fejlődés maga. Ironikusan fogalmazva: ezt tetszettek választani, úgyhogy ezt kell szeretni.

Orbán nem a hiba, hanem maga a rendszer – és nekünk innen kiindulva kell megválaszolnunk azt a kérdést, hogy mit is lehet tenni, mik az adódó megoldások. Politikai-stratégiai döntésekre van szükségünk, meg kell mondanunk, hogyan szabadulhatunk meg a Fidesztől – de mindez csak azon alapulhat, ha megértjük, hogy a NER történetileg alakult ki ebben a formában” – mondja Gerőcs Tamás.
A beszélgetés során számtalan kényes kérdés előkerül: tényleg nem volt mozgásterünk az elmúlt években? Nem más az Unió és benne Magyarország, mint a német ipar függeléke? Kapitalizmus volt az államszocializmus és nem sikerült saját utat építenie a tőkés világ mellett? Nem húzhatjuk ki a saját hajunknál fogva önmagunkat a gödörből és áldemokratikus illúzió a rezsim többség általi megbuktatását várni? Tényleg jobb a nemzeti tőke mint a globális tőke – ahogyan ezt Orbán mondja? Ki lehet egyezni a tőkével vagy a NER-rel bizonyos fontos baloldali ügyek mentén?

KAPCSOLÓDÓ – Marikovszky Andrea interjúja Gerőcs Tamással:

 

 

Magyarország függő viszonyok között fejlődik. E folyamat társadalmi és ökológiai terhe abból fakad, hogy másutt jelennek meg a költségek, mint ahol a hasznok. Hogyan szabadulhatnánk ki a félperiféria függő viszonyaiból? Mit tudna rajtuk változtatni egy kormányváltás?

Az Új Egyenlőség cikke itt érhető el.

A podcast második részében arról esik szó, hogy a baloldal milyen fogalmak mentén beszélheti el helyzetünket a világban. Különösen annak tükrében, hogy a liberális szótár olyan fogalmai, mint a „nyugat”, a „felzárkózás” és „Európa”, elvesztették vonzerejüket és hitelüket. Kiss Viktor a könyv három kulcsfogalmát vetette fel ezzel kapcsolatban: a híd-szerep, a függések és a tőke alkalmas diszkurzív keret lehet-e egy új baloldal létrehozására? Marikovszky Andrea ehhez hozzátette, hogy

a baloldal újrafogalmazása csak akkor működik, ha újra tartalommal tudjuk megtölteni az antikapitalizmus jelentését, „ha egyáltalán képesek vagyunk egy partneri, kooperatív, együttműködő társadalmat elképzelni”.

Ez a baloldal persze nem Gyurcsány baloldala. Marikovszky számára sok tekintetben Dávid és Góliát harcának tűnik a küzdelem, amelyben részt veszünk, amennyiben egy háromszáz éve fennálló világrendszer és az ebbe sikerrel beépülő rezsim áll szemben az épülőben lévő autonóm, közösségekre és kis csoportokra támaszkodó baloldallal. Kiss szerint innen nézve egy pesszimista könyvvel állunk szemben, amely jól bemutatja ezt a „kettős szorítást”.
Gerőcs Tamás úgy véli, az „értelem pesszimizmusa és az akarat optimizmusa” (Gramsci) egyaránt szükséges a válaszaink megfogalmazásához. Szükség van a helyzet elfogadására éppen úgy, mint a töretlen ragaszkodásra a változtatás igényéhez. A globális kapitalizmust ugyanis emberek mikrocselekedetei tartják fent és működtetik, tehát mindenki benne van, és mindenki potenciális cselekvő. „Ahogy Marikovszky Andrea is mondta,

a tőke vagy a patriarchátus nem csak a parlamentben jelenik meg, hanem az életünk minden pontján. Ezért van az, hogy a rendszer soha nem egy monolit tömb, hanem ellentmondások és válságok által tagolt sokszínű egész. Elkötelezett baloldaliként azokkal a kezdeményezésekkel kell kapcsolatot találni, amelyek tényleg a válságból és az ellentmondásokból jönnek létre, tehát ahol valódi alternatíva-igény vetődik fel.

Végső soron tehát a lényeges pontokon nincs vita közöttünk”.
Gerőcs szerint az új baloldali stratégiával kapcsolatban egy dolog biztos csak: „az értelmiség nem sétálhat bele abba a csapdába, hogy paktumot köt a NER-rel, vagy a nemzeti tőkével. A nemzeti tőke is tőke, amely lépten-nyomon kimutatja a foga fehérjét. A hatalom éppen úgy működik, hogy egyeseket kiemel, másokat sárba tipor, sztárol vagy karanténba zár, ezzel zilálva szét az értelmiséget. Ezt jól csinálja az Orbán-kormányzat is. Mindebből véletlenül sem következhet, hogy vissza kell fordulni a globális tőke irányába…”