Konzervatív, vagy forradalmi korszakban élünk-e akkor tulajdonképpen? Elméleti értelemben azonban mégsem csak abban van vitám a konzervatív (ellen)forradalom és a jobboldali kulturális térfoglalás híveivel, hogy számomra elfogadhatatlan a kultúrának bármely repressziv változata, még ha a felszabadulás nevében hozzák is azt létre. A másik fő különbség alapállásunk között inkább elméleti: míg szerintük egy konzervatív korszak beköszöntének kapujában toporgunk, szerintem ez illúzió…
-
-
Baloldal a posztmodern kapitalizmusban (2020)
A hétköznapi valóság terepén mozogva talán könnyebben érthetővé válik, amiről beszélek. A posztmodern kapitalizmusnak egyre extrémebb körülmények között kell fenntartania és működtetnie önmagát, megteremtve a kívánatos és normális élet kereteit a társadalom nagy része számára, és ehhez egyre komplikáltabb és direktebb eszközökkel kell előállítania azokat az egyéneket, akik majd beleilleszkednek az élet tőkés kereteibe. A klímaváltozás, a virtuális valóság, a…
-
A politika visszatérése? Chantal Mouffe és a baloldali populizmus (2019)
„A baloldal/jobboldal felosztás végéről szóló mese már jó ideje velünk él” – mondja Chantal Mouffe The Radical Centre: a Politics without Adversary[1] című tanulmányában. A kilencvenes évektől a politika új formája jött létre a nyugati társadalmakban, amely a demokráciát nem a versengő alternatívák, hanem a konszenzus terepének tekinti, amely tagadja mindenfajta hatalmi viszony relevanciáját és a politikát antagonisztikus szembenállás nélküli…
-
A poszt-hatvannyolcas szituáció – és ami utána következik (2018)
Mit gondol a mai jobboldal 1968-ról és mit nem értenek benne? – teszi fel a kérdést ez az írás. 1968 ötvenedik évfordulójára – úgy tetszik – túljutottunk az aktualizálási kísérletek, a könnyes szemű visszaemlékezések és a politikai mítoszteremtési próbálkozások időszakán. Helyüket a poszt-hatvannyolcas szituáció körüli viták vették át – köszönhetően elsősorban annak, hogy az új jobboldal sok tekintetben a fél…
-
A posztmarxizmus intellektuális stratégiái (2018)
A tanulmány bemutatja, kik azok a posztmarxisták és milyen témák, állítások köthetők a nevükhöz. Ehhez egy sajátos felosztást alkalmazok. Kiindulópontom szerint a posztmarxizmus kétféle választ adott a korábban felvázolt válsághelyzetre, a „marxizmus végének” tragédiájára. Az egyiket „marxista posztmodem”, a másikat „posztmodem marxista” szellemi projektnek nevezem. A megkülönböztetés alapja, hogy mire vezették vissza az egyes szerzők a marxizmus végzetes válságát. (…)…
-
Politika a spektákulum korában. Guy Debord, Jean Baudrillard, Douglas Kellner és az ideológia látszat-valóság modelljének válsága (2016)
A látszat-valóság-modell szerint a hamis tudat „torz reprezentációként” jön létre, tehát a valóság tudati leképezésének szisztematikus (társadalmi-gazdasági okokkal magyarázható) félrecsúszásáról beszélhetünk. Az ideológiakritikának e formája szerint, miközben minden korban létezik egy „magában való” társadalmi-gazdasági realitás, a társadalom szintjén létrejön ennek kollektív reprezentációja, az a látszat, amely „szükségszerű illúzióként, hamis tudatként elfedi a társadalom tényleges életfolyamatait”. A „valóság válságának” posztmodern/posztmarxista elméletei…
-
„Tudják, de mégis teszik” Slavoj Zizek és a Valós politikája (2016)
A baloldal nem feltételezheti többé az egyének hamis tudatát saját helyzetüket és szerepüket illetően – ellenkezőleg, az ideológia azokat az illúziókat jelenti, amelyek nevében cselekszünk helyzetünk és szerepünk ismerete ellenére. Központi állításom szerint a zizeki ideológiakritika a „nem tudják, de mégis teszik” hegeli-marxi- engelsi ideológiakritikai pozíció korrekciójaként érthető meg. A formula, amely az ideológiát a „tudják, de mégis teszik” (dialektikus)…
-
Antonio Negri: A Birodalom, a Sokaság és a posztmodern forradalom (2015)
Nem az a kérdés, hogy szükség van-e a politika realista szemléletére – mondja Antonio Negri a Multitude utolsó lapjain, a radikális demokratikus politikai stratégia problematikája kapcsán – hanem, hogy hányféle politikai realizmus létezik egy időben? „A politikai realizmus túl gyakran kapcsolódik konzervatív, vagy reakciós világképekhez olyan fogalmi alapokon, mint az erő, a hegemónia, vagy a szükségszerűség. Thuküdidész dialógusától Churchill emlékirataiig…
-
A politika logikái. Ernesto Laclau és az ideológiakritika reorganizációja (2014)
Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy Ernesto Laclau elméleti rendszerét az általánosnak tekinthető diskurzuselméleti megközelítés helyett az ideológia kérdéskörének középpont-ba állításával rekonstruálja. Álláspontom szerint ugyanis Laclau teoretikus projektjének centrumában a marxizmus dekonstrukciója áll, amely azzal az eredménnyel zárul, hogy a sztálinizmus rémtetteihez vezető és napjainkban inadekváttá vált radikális baloldali poli-tika alapvetően nem más, mint a marxizmus sajátos ideológiakritikai pozíciójának követ-kezménye.…
