Profil

Kiss Viktor (Budapest, 1976) politológus, ideológiakutató.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen politikaelmélet (2002), a Szegedi Egyetemen kommunikáció (2003) szakos bölcsész diplomát szerzett, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen védte meg doktori (PhD) disszertációját (2012).

2001 és 2005 között az ELTE politikaelmélet szakának oktatója volt egészen az intézet megszüntetéséig. 2005 és 2013 között a Zsigmond Király Főiskola adjunktusa.

2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Elsősorban a Politikatudomány alapjai (BA), a Globalizáció és politika (MA) és a – Magyarországon előzmény nélküli –  Posztmodern politikaelmélet (MA) tárgyakat oktatja. Tartott kurzusokat több szakkollégiumban és szabadegyetemen is.  2016 óta a BCE Politikatudományi Doktori Iskolájának tagja és témavezetője.

2016-tól a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének kutatója.

2018-tól Fordulat című folyóirat tanácsadó testületének tagja, a TEM Working Papers című periodika szerkesztője.

Dolgozott újságíróként és politikai tanácsadóként. Tanult szociológiát (2002-2003) és kulturális menedzser képzést is végzett (abszolutórium 2001).

Elsősorban az ideológiáról szóló posztmodern-posztmarxista elméletekkel, a marxizmus eszmetörténetével és fogyatékos-elmélettel foglalkozik.

Korai esszék, publicisztikák

Első
írásainak középpontjában az úgynevezett “poszt-baloldali szituáció"
elemzése áll. Véleménye szerint „egyrészről a rendszerváltás utáni
Magyarország, illetve a globális kapitalizmus mind nyilvánvalóbban
folytathatatlan hiteltelen ideológiái, riasztó tendenciái és
megoldhatatlan problémái miatt. Másrészről eközben az utópia, a lázadás,
a politizálás, az alternatíva hagyományos formái – a baloldali, a
marxista, a humanista, a progresszív és a társadalomkritikai tradíció – a
régi módon szintén reménytelen, használhatatlan és elavult.”[1] A megoldás szerinte egy olyan Lukács György filozófiájából, a Frankfurti Iskola kritikai gondolkodásából és 1968 szellemiségéből táplálkozó, autonomista és ellenkulturális baloldali pólus megteremtése az MSZP és az SZDSZ által fémjelzett balliberális oldallal szemben, amely elutasítja mind az 1989 után kialakult fogyasztói társadalmat, mind a Kádár-rendszert. Ekkoriban nagy reményeket fűzött az alter-globalizációs mozgalmakhoz is. Ebben az időszakban keletkezett esszéiből és publicisztikáiból jelent meg válogatás Leértékelt társadalom címmel 2009-ben.[1]

A posztmodern Marx

A kétezres évek közepétől az esszéisztikus tevékenységről a hangsúly egyre inkább a politika– és társadalomelméleti kutatások irányába tolódott munkásságában. 2011-ben „Marx & ideológia
címmel jelent meg monográfiája. Ebben a könyvben egy új Marx-portré
felvázolására tesz kísérletet. “A Marxszal kapcsolatos viszonyt ugyanis
az eddigiekben egyértelműen az az értelmezői pozíció határozta meg, amelyet talán Marx „marxista olvasatának” nevezhetnénk.
A marxista értelmezési módot szinte kivétel nélkül természetesnek
tekintették mind Marx barátai, mind ellenségei. Olyannyira, hogy a
posztmodern szerzők sokasága is ehhez képest határozza meg saját
pozícióit – ahogyan régiónk harcias antimarxizmusa is készpénznek veszi,
hogy a marxisták és mesterük egylényegűek; különösen a létezett
szocializmus nagy diktátorai: Lenin, Sztálin, Mao… A marxista értelmezői viszony
alapvetően három sarokpontra épült. Egyrészt középponti marxi projektek
létezését és folytathatóságát feltételezte; másrészt úgy vélte, hogy Marx
azt a társadalmi szubjektumot kutatta, amely alkalmas és determinált
ezek beteljesítésére; végezetül ezen olvasat szerint Marx „gyakorlat és
elmélet egységét” vélte megteremteni azoknak a „tudományos” igazságoknak
a megfogalmazásával és terjesztésével, amelyek alkalmasak „a tömegek
megragadására” és amelyek nélkül a munkásosztály nem vívhatja sikerrel
saját osztályharcát, nem valósíthatja meg világtörténelmi küldetését és
esélyét. Amikor a Marx-kép elbizonytalanodásáról beszélünk, arra a
folyamatra utalunk, amelynek során ez az értelmezési nézőpont egyre
inkább folytathatatlanná és belső ellentmondásoktól szabdalttá vált."[2]

Kiss Viktor szerint az ortodox marxista és neomarxista
irányzatok mindig azt kérdezték, hogy mi az, ami Marxban aktuális és
érvényes ma is. Véleménye szerint azonban ez ma már nem értelmes
kérdésfeltevés: a kapitalizmus annyira megváltozott, hogy a marxi életművel napjaink társadalmi valósága már nem írható le, különösen, hogy Marx reményei a forradalmi átalakulásról egyszerűen tévesek voltak. Kiss szerint Marx életművének „rejtett” központi motívuma az ideológia kérdése, az „ideológiaelmélet”, és ennek a fogalomnak a relációjában értelmezi (újra) az életmű fő elemeit.[3] Úgy gondolja, hogy mivel az ideológia jelentősége napjainkban még annál is nagyobb, mint az 1800-as években volt, Marx a mai radikális politikák, értelmiségi helykeresések és politikaelméleti
munkáik izgalmas, ötletekben gazdag, kételyekkel és kudarcokkal teli
előfutára lehet – nem pedig nagy előd, akit minden körülmények közö9tt
követni próbálunk. Kiss célja tehát egy olyan radikális és forradalmár Marx bemutatása – aki alapvetően különbözik marxista alteregójától.

2018-ban a német gondolkodó születésének bicentenáriumára Marx a
21. században címmel szerkesztett tanulmánykötetet. Marx személyisége és
életműve az elmúlt évtizedekben számtalan interpretáció, irányzat és
iskola számára kínált kiindulópontot és jelentett inspirációt. Ebben a
könyvben a szerzők arra tettek kísérletet, hogy számba vegyék: ezek
közül melyek azok, amelyek a 21. század kezdetén jelen vannak, amelyek
tehát ténylegesen hatnak a kritikai társadalomtudományokban és
meghatározók a baloldali politikában. A kötet előszava szerint:

“A létező szocializmus és a nagybetűs marxizmus képviselői
számára nem volt kérdés, hogy a marxi ouvre politikai és elméleti
értelemben egységes rendszerként rekonstruálható, a vissza Marxhoz
programjának éppen abban rejlett mozgósító ereje, hogy az addig érvényes
átfogó koncepció alapjaira kérdezett rá. Ezzel szemben napjaink legtöbb
teoretikusa számára nem Marx életművének az egésze, hanem csak egy-egy
mozzanata az érdekes és megkerülhetetlen. Marx a 21. században egymás
mellett létező elméleti és politikai kiindulúpontok sokaságát jelenti: a
német gondolkodó olyan ösvényeket nyit meg, amelyeken elindulva
megtalálhatjuk saját hangunkat és elgondolásainkat. A Marx-kép
fragmentálódását tovább erősítette, hogy az elmúlt évtizedekben az
értelmezések mérhetetlen sokszínűsége és pluralitása jött létre, amelyek
között már senki nem kíván igazságot tenni – vagyis Terrell Carver
kifejezésével immár a „posztmodern Marxszal” van dolgunk.
Visszavonhatatlanná vált az a tény, hogy számtalan párhuzamos
megközelítés él egymás mellett, mert a Marxhoz való viszonyulásnak
nincsenek többé egységes szabályai, felszámolódtak értelmezésének
kötelező erejű normái. Carver szerint ezért amikor Marxról beszélünk,
először azt a kérdést kell feltenni, hogy melyik Marxról is van szó.
Azután, hogy hogyan olvassuk munkáit. Végül, hogy miért is foglalkozunk
vele, mik az értelemző céljai és szándékai. Mindhárom esetben számtalan
opció áll ma már rendelkezésre, így az irányzatok, interpretációk és
iskolák száma is drasztikusan megnövekedett."[4]

Ideológiakritikai írások

Kiss Viktor a kezdetektől publikál tanulmányokat és eszéket az ideológiakritika
témakörében. 2018-ban jelentette meg Ideológia, kritika, posztmarxizmus
című kötetét, amely elsőként teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen
az ideológia lett a posztmarxista irányzat képviselőinek egyik központi témája. A szerző értelmezésében az ideológiakritika vonzereje abban rejlik, hogy a radikálisforradalmi politika újraalapozásának esélyét kínálja, lehetővé téve a marxista baloldal
önkritikáját. Segítségével olyan eszközrendszerhez jutott a kritikai
társadalomelmélet, amely alkalmasnak bizonyul a posztmodern kapitalizmus
társadalmi és politikai folyamatainak elemzésére. A szerző az ideológia problematikáján keresztül többek között olyan gondolkodók munkásságát mutatja be, mint Ernesto Laclau, Slavoj Zizek, Jean Baudrillard, Guy Debord, Michel Foucault, Gilles Deleuze és Antonio Negri.
Mindezt azzal a céllal teszi, hogy végül felvázolhassa azt az
“ideológiakritikai szituációt”, amely véleménye szerint felelős a
baloldali gondolkodás és cselekvés mai, egyre mélyülő válságáért.

Egyéb kutatási területei

Könyvei

  • A baloldaliság “kísértetei"; ÚMK, Bp., 2004
  • Leértékelt társadalom; ÚMK, Bp., 2009
  • Marx & ideológia; L’Harmattan, Bp., 2011
  • Ideológia, kritika, posztmarxizmus. A baloldal új korszak felé. Napvilág. Bp. 2018
  • Marx a 21. században. Interpretációk, irányzatok, iskolák (szerk.) Napvilág. Bp. 2018