Napjainkban fokozott érdeklődés figyelhető meg Marx A tőkéje iránt. Ez nem csak megjelenésének 150. évfordulója miatt van így, Piketty könyve, és a kapitalizmus 2008-as válsága is ráerősített erre. Egyre többen fordulnak olyan elméletek felé, mint a világrendszer-elemzés, vagy a társadalmi reprodukció elmélete, amelyek szintén feltételezik A tőke ismeretét. Kiss Viktor A politikai gazdaságtan társadalomkritikai fellendülése sem múlik a kétezres évek vége óta – hála bizonyos folyóiratoknak és szakkollégiumoknak. A tőkét olvasni tehát már nem számít…
Tovább
TELJES SZÖVEG 1968 ötvenedik évfordulójára – úgy tetszik – túljutottunk az aktualizálási kísérletek, a könnyes szemű visszaemlékezések és a politikai mítoszteremtési próbálkozások időszakán. Helyüket a poszt-hatvannyolcas szituáció körüli viták vették át – köszönhetően elsősorban annak, hogy az új jobboldal sok tekintetben a fél évszázaddal ezelőtti eseményeket tette meg bűnbakká napjaink problémáival kapcsolatban. Jól ismert, hogy a jelenleg is zajló jobboldali-konzervatív anti-hatvannyolcas offenzíva azon a tézisen alapul, hogy bár a diáklázadásokat leverték, tulajdonképpen a résztvevők minden…
TovábbELŐSZÓ Egy Sugar Land nevű texasi kisvárost komoly kihívás elé állított a szelfik készítésének egyre inkább terjedő szokása. A problémát az jelentette, hogy a település főterén – hiába keresték az arra járók – semmi nem akadt, amivel fényképezkedhettek volna, így jobbára tanácstalanul és csalódottan odébbálltak. A város elöljárói gondoltak hát egyet és – kapva egy amatőr művész felajánlásán – elhatározták, hogy kihelyeznek a polgármesteri hivatal épülete elé valamit, amivel mindenki igazán elégedett lesz majd: így…
Tovább
ELŐZETES A hatvanas-hetvenes évektől a marxizmus egyre nyilvánvalóbb válságtüneteket mutatott. A kommunista pártok nyugaton és a létező szocializmus országaiban egyaránt képtelenné váltak a szellemi tradíció és politikai gyakorlat folyamatos felülvizsgálatára, így elméleteik és ideológiáik egyre kevésbé kínáltak használható keretet a radikális mozgalmak és a fiatal nemzedékek politikai tudatosodása számára. Valójában bizonyos értelemben maga a marxizmus vált a marxizmus megújulásának gátjává, amint ezek a szervezetek egyre inkább valamiféle doktriner és konzervatív egyházi autoritásként kezdtek viselkedni a marxi…
TovábbTELJES SZÖVEG A kétezres évek első éveiben heves és egymás alapvető megkérdőjelezésétől sem mentes polémia bontakozott ki Slavoj Žizek és Ernesto Laclau között a populizmus kérdése kapcsán. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy a két szerző elméleti pozícióját rekonstruáljam. Kiindulópontom szerint a vita kontextusát a marxizmus politikaképének válsága adja, alapkérdése az volt, hogy az úgynevezett „osztályizmus” elvetésével párhuzamosan az osztálypolitika minden formáját el kell-e vetni, vagy az újrafogalmazható az új évezred körülményei között? Az…
Tovább
ELŐZETES A lukácsi forradalomelmélet számtalan szerteágazó kérdésfelvetése és problematikája közül nem véletlenül a „forradalom aktualitásának” tézisére vetül a legnagyobb figyelem az elméleti szakirodalomban. Egy olyan időszakban, amelyben az igazán érdekes kérdés már nem annyira az, hogy „hogyan legyünk marxisták?”, sokkalta inkább, hogy „hogyan lehetünk máshogy marxisták?”, ez talán nem is lehet másként. A forradalom aktualitásának lukácsi koncepciója ugyanis nem egyszerűen egy aktuálpolitikai diagnózis, vagy éppen a világforradalom eljövetelébe vetett hit elméleti kifejeződése. Egyre többen vélik…
TovábbABSTRACT The Lukács’s theory of the actuality of the revolution sets out from the thesis of the “presence of the revolution”. In the first part of the study I argue by the fact that the works of Lukács in the twenties can also be interpreted as the attempt of drafting the revolution doctrine in which the Hungarian philosopher is studying the relation of the dimension of the so-called daily, the world historical and that of…
Tovább
TELJES SZÖVEG A tanulmány kiindulópontja szerint a radikális társadalomkritika napjainkban tapasztalható elbizonytalanodásának okai között központi helyet foglal el a „valóság válságának” problematikája. A radikális társadalomkritika egyik első számú politikaelméleti pillére az ideológia látszat-valóság modellje volt. A látszat eszerint ideológiakritikai fogalom: eredetileg azokat a tapasztalatokat, gondolatokat, képeket és érzületeket jelenti, amelyekre az adott kor önmagával kapcsolatos illúziói épülnek – ezek fontos szerepet töltenek be a hegemonikus és igazságtalan társadalmi-gazdasági-politikai viszonyok fenntartásában. Ez a nézőpont nagy népszerűségre…
TovábbELŐZETES Nem az a kérdés, hogy szükség van-e a politika realista szemléletére – mondja Antonio Negri a Multitude utolsó lapjain, a radikális demokratikus politikai stratégia problematikája kapcsán – hanem, hogy hányféle politikai realizmus létezik egy időben? „A politikai realizmus túl gyakran kapcsolódik konzervatív, vagy reakciós világképekhez olyan fogalmi alapokon, mint az erő, a hegemónia, vagy a szükségszerűség. Thuküdidész dialógusától Churchill emlékirataiig a politikai realizmus az erőt általában politikai döntő tényezőként ünnepli, de ma már ez…
Tovább
ELŐZETES Slavoj Zizek napjaink egyik legnépszerűbb filozófusa és kultúrkritikusa, a radikális baloldal egyik első számú teoretikusa. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy a zizeki életművet egy sajátos kiindulópontból rekonstruálja: állításom szerint ugyanis annak középpontjában a hagyományos marxista ideológiakritikai pozíció „marxofreudista” újraalapozása áll. Zizek szerint a hagyományos marxista elméletben alapvető jelentőséggel bír az „ész cselének” (cunning of reason) hegeli-marxi-engelsi koncepciója, amely a „nem tudják, de teszik” parafrázisban foglalható össze. Véleményem szerint Žižek hasonlóan jár el az…
TovábbTELJES SZÖVEG Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy Ernesto Laclau elméleti rendszerét az általánosnak tekinthető diskurzuselméleti megközelítés helyett az ideológia kérdéskörének középpontba állításával rekonstruálja. Álláspontom szerint ugyanis Laclau teoretikus projektjének centrumában a marxizmus dekonstrukciója áll, amely azzal az eredménnyel zárul, hogy a sztálinizmus rémtetteihez vezető és napjainkban inadekváttá vált radikális baloldali politika alapvetően nem más, mint a marxizmus sajátos ideológiakritikai pozíciójának következménye. Laclau szerint ennek meghaladásához az ideológiakritikai pozíció reorganizációjára van szükség. Úgy vélem, Laclau…
Tovább
TELJES SZÖVEG A marxi hegemónia-elmélet kapcsán hasonló problémával találjuk magunkat szemben, mint számtalan más fontos kérdéssel a német gondolkodó életműve kapcsán. Thomas R. Bates helyesen állapítja meg, hogy a fő nehézség abban rejlik, hogy mivel a hegemónia fogalmát maga Marx nem használta, inkább beszélhetünk értelmezői tradíciókról, mint szigorúan vett rekonstrukcióról a kérdéskört illetően. Bates jól látja az ebben a helyzetben rejlő ellentmondásosságot: egyrészről a hegemonikus viszonyok és folyamatok elemzése során ugyan alapvető konszenzus uralkodik abban…
TovábbTELJES SZÖVEG Napjainkban hatalmas változások zajlanak Magyarországon a fogyatékosokkal kapcsolatos intézményi struktúrákban és a velük kapcsolatos jogi szabályozókban és társadalmi attitűdökben. Mára az úgynevezett „orvosi modell” mellett egyre inkább polgárjogot nyer az angolszász világban évtizedekkel ezelőtt lezajló emberi jogi mozgalmi hullám eredményeként megszületett „társadalmi modell” a sérült emberekhez való professzionális és politikai viszonyulás kapcsán.1 Fontos változások zajlanak a hagyományos nagy intézmények lebontása-átalakítása kapcsán és – főleg költségvetési megfontolásokból - előtérbe került a fogyatékkal élő személyek…
TovábbTELJES SZÖVEG A klasszikus marxizmus négy, sok tekintetben egymásnak ellentmondó, más szempontból egymást metsző elméleti irányt tekintett Marx ideológiaelméleteiből levezethetőnek. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy e négy ideológia-nézőpont rekonstrukciója során nem négy egymástól elhatárolható, egymásról különböző természetű folyamatról van szó, tehát hogy ezek nem modellek a szó tudományos értelmében. Az ideológiának (1) hamis tudatként, (2) felépítményként, (3) világnézetként és (4) osztálytudatként történő megnevezése a marxizmusok számára sokkalta inkább volt olyan intellektuális operáció, amely elméleti…
TovábbTELJES SZÖVEG 1. A hatalom nagyítója és a radikalizmus Én a magam részéről mindenképpen passzivista vagyok abban az értelemben, hogy rendkívüli gyanakvással fogadtam eddig is azokat, akik az „aktivizmus” kifejezést valamifajta aktívkodás értelmében használták. Valójában úgy vélem, hogy ez a rossz beidegződés a hetvenes-nyolcvanas évekből maradt vissza. Akkoriban a kelet-európai radikális értelmiségi-művész-aktivista réteg szinte belekényszerült a resistance egy sajátos formájába. Hiszen volt egy időszak, amikor ténylegesen egy monolit hatalom árnyékában kellett működnie, amely egyre inkább…
TovábbBACKGROUND OF THE ANALYSIS – MARX AFTER THE MARXISMS All over the word, the debates in the 90s were focusing on the thought that through the collapse of the existing socialism, the loss of popularity of the Western communist parties, throwing away the intervening state, the „conflict of distribution” falling into the background in the countries of the central capitalism and the disappearance of the working class the game for the paradigm of Marx was…
Tovább„TÖBBNEK KELL LENNÜNK ÖNMAGUNKNÁL” TELJES SZÖVEG A szocializmus valamifajta romantikus válfaja nem véletlenül oly csábító a kelet-európai értelmiség számára évszázadnyi ideje. Régiónkban ugyanis a szükségszerűen kritikus és renitens entellektüel-lét (ismert történelmi hányattatottságunk körülményei közepette) nem egyszerűen gondolkodásmód, nem egyszerűen politikai-szellemi elkötelezettség, de tradicionálisan életforma és egzisztenciális, morális válasz és választás is egyben. Az elhivatott és meggyőződéses baloldali-kritikus gondolkodó, művész, forradalmár, lázadó, vagy éppen polgár ugyanis jobbára abból a helyzetértékelésből indulhat csak ki, hogy saját helyzete,…
Tovább
TELJES SZÖVEG Az új évezred első évtizedének végére - hosszas és fáradságos munkával - hasonló helyzetbe kormányoztuk magunkat, mint az előző rendszer párt- és bürokratikus elitjei a nyolcvanas évek második felére. A kései Kádár-korszak ideológiai-szellemi agóniája hajdanán a rendszer központi törekvéseinek folytatását éppúgy lehetetlenné tette, mint az irányváltást s ezek felülvizsgálatát. Ezzel párhuzamosan pedig a társadalomban ellenőrizhetetlen és egészségtelen ideológiai folyamatok indultak be, mindenfajta tényleges megújulás esélyét végzetesen aláásva. Az ideológiai erjedés maga alá temette…
TovábbAhogyan az várható is volt, az elmúlt hónapokban igencsak megszaporodtak a negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékező írások és riportok a médiában. Mintha a kultúripar nem csak 1968-at, de 68 emlékezetét is integrálta volna. Talán ennek is köszönhető, hogy a különböző jubileumi emlékezések szinte mindegyike a Che Guevara-pólók perspektívájából tekinti a történteket: büszkén állítva az elkorcsosult jelennel szembe a diáklázadások nagyszerű időszakát. David Judd jól érzékeli Against Nostalgia című cikkében: a mai szemlélőnek olybá tűnhet, mintha…
Tovább
TELJES SZÖVEG A kelet-európai változások „hivatalos ideológusai” a rendszerváltást követően sajátos szerepzavarba kerültek. Eleddig sohasem volt szituációval találták ugyanis szembe magukat a régió önértelmezési kísérletei: társadalmaink egy csapásra a „boldog Nyugat” egyenrangúnak nyilvánított szereplőivé váltak. Ez a deklaráció azonban éppen az áhított „boldogságot” nem hozta meg, amit konkrétan ugyan senki nem ígért, mégis reménykedtek benne ezen országok állampolgárai. Globalizáció és társadalmi szanálás Magyarországon – ahogyan a legtöbb sorstárs ország esetében –…
TovábbTELJES SZÖVEG „Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal…” (József Attila) A szocializmus víziója nem véletlenül oly csábító a kelet-európai értelmiség számára évszázadnyi ideje. Régiónkban ugyanis a baloldaliság (ismert történelmi hányattatottságunk, jobboldali autoriter diktatúráink körülményei közt) nem egyszerűen gondolkodásmód, nem egyszerűen politikai elkötelezettség, de tradicionálisan életforma és egzisztenciális, morális válasz és választás is egyben. Hosszasan sorolhatnánk azoknak a neveit, akik politikai elkötelezettségük miatt hátrányt szenvedtek, s ezen…
TovábbMinden kétséget kizárólag új korszak határához érkeztünk: a technika időszaka után a technológia időszaka visszavonhatatlanul megérkezni látszik. Ha a különbséget plasztikusan akarnánk megfogalmazni a két periódus között, a technika és a technológia gyökeresen másfajta gondolkodásmódja közötti különbséget kellene valamiképpen megragadnunk. Olyasmiről van szó a technológia kapcsán, mint a régi időkben a vallásos-keresztény világkép esetében: ahol az emberek egész életüket a krisztusi megváltás, a bűn és a szenvedés dimenzióiban gondolták el. Beleértve önképüket is. Szemben a…
TovábbA nyugati társadalmakat a fiatalosság imázsai után az „infantilizáció” jelenségei árasztják el, egyértelmű jeleként annak, hogy az ifjúság már nem csak a megújulásra való képesség, a lázadás, vagy a vitalitás „szimbóluma”, hanem a modern világ egyenrangú elszenvedője és alakítója is egyben. (Danesi, 2003) A fejlett kapitalista országok „ifjúságszociológiai” szakirodalma egészen új fogalmaktól hangos – a napjainkban lezajló mélyebb társadalmi átalakulások biztos jeleként. Az egyre népszerűbb „kidult” kategóriája mögött megpillanthatjuk azokat akik „a gyerekes zenék rajongói,…
TovábbAz utópista attitűd: „A világban benne lenni, de azon kívülről nézni a dolgokat” (Veres András) TELJES SZÖVEG Akár beismerjük magunknak, akár nem, Kelet-Európában létezik néhány fogalom, amelytől a baloldali értelmiség jelentős része úgy retteg, mint a tűztől. Ez persze az egyes esetekben merőben különböző okokra vezethető vissza. A „munkásosztály”, a „kizsákmányolás”, az „elidegenedés” kifejezések szavatossága eszerint azért járt le, mert az elmúlt negyven év diszkvalifikálta őket a politikai témák köréből. A modern kapitalizmus komplex…
Tovább