A baloldal nem feltételezheti többé az egyének hamis tudatát saját helyzetüket és szerepüket illetően – ellenkezőleg, az ideológia azokat az illúziókat jelenti, amelyek nevében cselekszünk helyzetünk és szerepünk ismerete ellenére. Központi állításom szerint a zizeki ideológiakritika a „nem tudják, de mégis teszik” hegeli-marxi- engelsi ideológiakritikai pozíció korrekciójaként érthető meg. A formula, amely az ideológiát a „tudják, de mégis teszik” (dialektikus) parafrázisával ragadja meg, nem egy modernista történetfilozófia része immár (mint Hegelnél és Engelsnél), hanem a posztmodern kapitalizmus logikájának és korszakolásának ideológiaelméleti eszköze. Zizek szerint az ideológia mai formája inkább úgy írható le, hogy mindenki „tudja” az igazságot, de – ez benne az ideologikus mozzanat – az ellenkezőjét hiszi. Mindenki tudja, hogy „nem jó” a rendszer, de tudattalanul hiszi, hogy „mégis jó lehet”.
A tanulmány bemutatja, hogyan építi Zizek a hit és a tudás eme ellentétére a mai kapitalizmus megértését. Ezen túlmenően azonban három változatban is rekonstruálom „a tudják, de mégis teszik” gondolkodásmódját a mai nyugati társadalmakban: a fetisizmus, a liberális cinizmus és a poszt-traumatikus tudat formájában.
Eredeti megjelenés:
Kiss, Viktor
Tudják, de mégis teszik: Slavoj Zizek és a kapitalizmus, mint ideológia
REPLIKA : 89 pp. 129-150. , 22 p. (2014)
Alapvetően átdolgozott és kibővített változat, amely az oldalon letölthető:
Kiss, Viktor
Ideológia, kritika, posztmarxizmus: A baloldal új korszaka felé
Budapest, Magyarország : Napvilág Kiadó (2018) , 338 p.
