A látszat-valóság-modell szerint a hamis tudat „torz reprezentációként” jön létre, tehát a valóság tudati leképezésének szisztematikus (társadalmi-gazdasági okokkal magyarázható) félrecsúszásáról beszélhetünk. Az ideológiakritikának e formája szerint, miközben minden korban létezik egy „magában való” társadalmi-gazdasági realitás, a társadalom szintjén létrejön ennek kollektív reprezentációja, az a látszat, amely „szükségszerű illúzióként, hamis tudatként elfedi a társadalom tényleges életfolyamatait”. A „valóság válságának” posztmodern/posztmarxista elméletei az ideológiaelmélet szempontjából ennek a látszatot aláásó és a radikális politikát megalapozó leleplező potenciálnak a problémássá válásából indulnak ki. Nem a valóság megismerése, nem az ideológia természetének megváltozása jelentette tehát az elsődleges gondot, hanem hogy „valami baj történt” a valósággal. Álláspontom szerint az elmúlt évtizedekben a látszat-valóság-modell „újrapozicionálásán”, ennek érzékelésének nevében kísérletező teoretikusok koncepciói közül nem csak hatásában emelkedik ki Guy Debord, Jean Baudrillard és Douglas Kellner munkássága.
A tanulmány első felében bemutatom Debord koncepcióját a spektákulumról és viszonyát Lukács eldologiasodás fogalmához. A második részben Baudrillard fordulatát elemezem és megmutatom, hogyan múlt el az az időszak, ami még Debord nézeteit inspirálta. Ez a posztmodern kapitalizmus világa. Végül Kellner megaspektákulumáról beszélek. Kellner sok tekintetben gyengíti az eredeti kérdésfelvetést, ugyanakkor elemzése nagyban használható a valóság és a látszat mai viszonyának megértéséhez.
Eredeti megjelenés:
Kiss, Viktor
Politika a spektákulum korában. (Guy Debord, Jean Baudrillard, Douglas Kellner és az ideológia látszat/valóság-modelljének válsága)
POLITIKATUDOMÁNYI SZEMLE 25 : 2 pp. 7-28. , 22 p. (2016)
Alapjaiban átdolgozott és kibővített változat, amely itt letölthető:
Kiss, Viktor
Ideológia, kritika, posztmarxizmus: A baloldal új korszaka felé
Budapest, Magyarország : Napvilág Kiadó (2018) , 338 p.
