A kétezres évek első éveiben heves és egymás alapvető megkérdőjelezésétől sem mentes polémia bontakozott ki Slavoj Žižek és Ernesto Laclau között a populizmus kérdése kapcsán. Ez a tanulmány rekonstruálja a két szerző elméleti pozícióját és elemzi a vitát, melynek a kontextusa a marxizmus politikaképének válsága, alapkérdése pedig az, hogy az úgynevezett „osztályizmus” elvetésével párhuzamosan az osztálypolitika minden formáját el kell-e vetni, vagy az újrafogalmazható az új évezred körülményei között? Az osztályharcnak nincs folytatása, vagy átváltoztatható valamilyen új osztálypolitikává? Laclau az osztályok kon-cepcióját eleve hibásnak tartotta, ami miatt a marxisták nem vették észre a politika tényle-ges logikáját, a populizmust. A populizmus elmélete azonban Laclau szerint nem csak a globális kapitalizmus politikai természetét ragadja meg, de azt is állítja, hogy ez a logika univerzális dinamikájának köszönhetően alkalmas a radikális baloldal politikai újraalapozására is. Žižek ezzel szemben úgy véli, hogy Laclau populizmuskoncepciójának ára a liberá-lis kapitalizmus posztmodern apologetikája, a forradalmi politikáról való lemondás. Úgy gondolja, hogy nem az osztályelmélet populista elméletre cserélésére van szükség, hanem annak olyan új változatára, amely alkalmas mind a populista jelenségek magyarázatára, mind egy új osztálypolitika megalapozására. A tanulmány konklúziója szerint a mából visszatekintve Žižek és Laclau szövegei a radikális baloldali politikának két olyan paradigmáját kínálják, amelyek egyre alkalmazhatóbbnak tetszenek a globális-posztmodern kapitalizmus jelenségeinek leírására – különösen napjaink menekültválságának és a jobboldali populisták előretörésének időszakában.
Kiss, Viktor
Marxizmus az osztályharc után: Ernesto Laclau és Slavoj Zizek vitája a populizmusról
FORDULAT : 22 pp. 30-53. , 24 p. (2017)
