1968 annak a szimbolikus éve volt, amikor megszületett egy új baloldal a régi helyett. Ez az év egy új szereplőt hozott, amely után mind a szociáldemokrácia, mind a marxizmus alappozíciója megváltozott. 68 újdonságát talán akkor érthetjük meg, ha feltesszük a kérdést, hogy melyek voltak azok s szereplők, amelyek először voltak jelen a forradalmak színpadán – nem csak a diákokat, hanem a nőket is. Az ideális, boldog és normális élet keretei ellen lázadtak, az ellen, amivé ezek teszik az embereket.
Beszélek még 68 liberális kisajátításáról, a posztmodern kapitalizmus apologetikájáról. Érintem a jobboldal 68 képének kérdését is és válaszolok arra a kérdésre, hogy mit jelent ma 68-asnak lenni. Konok Péterrel és Földes Györggyel az 50 évvel ezelőtti eseményekről beszélgettünk.
1968 alapjaiban határozta meg politikai és társadalmi viszonyainkat. Új típusú mozgalmakat indított el, amelyek azóta is hatást gyakorolnak a nyugati politikára.
1968 a régi baloldal „vége” volt mind Nyugaton, mind Keleten, annak jelképrendszerével, céljaival és szervezeti formáival egyetemben.
1968 tehát gyökeresen átalakította a nyugati társadalmakat, nem csak szimbolikus értelemben, de valóságosan is.
1968 és a rákövetkező évtizedek velünk élnek.
A Politikatörténeti Intézet beszélgetéssorozatot szervez, amelynek során megvizsgáljuk 1968 eszméit, hatásait az oktatásra, valamint a fiatalság és a művészet kapcsolatára.
Első beszélgetésünk vendégei: KONOK PÉTER és KISS VIKTOR
Moderátor: FÖLDES GYÖRGY
Az esemény a Facebookon
