Kívül/Belül Egy új politikai logika – Kiss Viktor

OLVASS BELE!

A könyv előnézete...

Amikor politikáról gondolkodunk, akkor általában a szegények és gazdagok, a hatalom és a nép, az erősek és gyengék, a tőkések és a munkások közötti hagyományos szembenállásokból indulunk ki.

A könyv fő tézise szerint azonban ezek helyett teljesen más megközelítésre van szükségünk, amennyiben a következő évtizedek közéleti eseményeit várhatóan a privilegizált tereken belül lévők és az azokon kívül rekedtek küzdelmei határozzák majd meg.

Az új globális konfliktus megjelenésére utalnak a világszerte épülő falak és kerítések éppúgy, mint az egymást érő migrációs hullámok útjában magasodó szögesdrótok, a koronavírus idején lezáruló határok és karanténok, vagy a Brexit, az EU bővítés felfüggesztése és a nemzetállami nosztalgia felerősödése.

A változás hátterében a posztmodern kapitalizmus éleződő ellentmondásai állnak…

Mindezek tükrében már egyértelműen megfogalmazható e könyv sajátos nézőpontja.

Azt mondhatjuk, hogy a kívül és a belül kérdéskörét a politika irányából vizsgálva a legtöbb elemző abból indul ki, hogy tudjuk, kik vannak kívül és kik belül. Empirikusan beazonosíthatjuk őket, megismerhetjük a közöttük fennálló konfliktus okait, illetve kimenetelét, és feltételezhetjük, hogy ellentétük központi szerepet játszik a különféle közéleti aktorok létrejöttében és küzdelmeiben. Így jár el a jobboldal, amikor nemzetek, civilizációk, bennszülöttek/bevándorlók harcáról beszél, és a baloldal is, amikor a centrum/periféria, a kirekesztettek/befogadottak, a középosztály/prekariátus, a gyarmattartók/kolonializáltak stb.
szembeállításával operál.

Alapvető tézisem szerint azonban mindennek az ellenkezője az igaz: a posztmodern kapitalizmusban többé nem tudhatjuk, ki van kívül és ki van belül. Sosem lehetünk biztosak a saját tényleges helyiértékünkben, bármikor átkerülhetünk a „másik oldalra”: így nem tudhatjuk, melyik
pillanatban rombolja szét ez az új típusú antagonizmus életünk eddigi kereteit.

A kívül és a belül beazonosításának bizonytalanná válása (a posztmodern állapot); az egzisztenciális
szorongás, amely abból ered, hogy bármikor egy közöttük lévő szakadás vagy konfliktus kellős közepén találhatjuk magunkat; a globális „külső” fenyegetése és a létezésünk alapjaként azonosított „belső” fluiddá válása korunk általános bizonytalanságának forrásává válik.

Álláspontom szerint ezek együttesen alkotják a politikait, amely lehetetlenné teszi a társadalom többségének vágyott és elképzelt harmóniáját és stabilitását (a teljessé váló „belül létet” és a „homogenitást”)
a kulturális kapitalizmus fogyasztói univerzumában.