Főoldal

Kívül/Belül, vagy Csepp, posztmodern kapitalizmus, vagy félperifériás osztálytársadalom? – A pécsi Kerényi Károly Szakkollégium nyári egyetemének záróestjén izgalmas vita bontakozott ki a kortárs kapitalizmus meghaladásának elméleti alapvetéseiről és azok gyakorlati következményeiről. Éber Márk Áron és Kiss Viktor alapvetően a kapitalista rendszerre adott válaszok megújításának lehetőségeiről beszélgetett. Habár a vitázó felek egyike sem képvisel ortodox marxista pozíciót, hisz a termelési mód elsődlegességét, történelemfilozófiai kitüntetettségét, vezérfonál-jellegét mindketten – más-más irányból – elutasítják, a vita során Éber Márk Áron képviselt hagyományosabb álláspontot, míg Kiss Viktor a marxizmus posztmarxista irányba való meghaladása mellett érvelt. A vitát Kováts Eszter moderálta. A vita résztvevői Kováts Eszter ...

...

...

...

Igazán izgalmasat beszélgettünk a Kihalni Veszélyes blogot szerkesztő egyetemistákkal a mai kapitalizmus sajátosságairól. Legutóbbi, Kívül/Belül című könyvem perspektívájából nézve tisztáztuk a kapitalizmus esszenciáját és a kulturális kapitalizmus sajátosságát. A beszélgetésből kiderül, miért dübörög továbbra is rendületlenül a köztudottan fenntarthatatlan rendszer, a szintén nyilvánvaló környezeti és szociális válságok ellenére is, és hogy miként lehetne ebből kikeveredni. Hogyan intsünk be a tőkének és mit jelent az átalakulás irányába mutató autonómizmus? – Minderre választ kaphattok legújabb adásunkban, ha ...

Valójában a főszereplők a kapitalizmus működésében azok a nem-tőkések, akiket a kapitalizmus kijelöl arra, hogy saját alkotórészévé, így passzív elszenvedőjévé változtasson. A rendszer sorsa nem azon dől el, hogy a jövőben milyen irányba fejlődik majd, milyen szükségszerűségeknek, törvényeknek és nyomásoknak megfelelően viselkednek majd a kapitalisták (akik történelmi-politikai értelemben nem tudják, mit tesznek, csak teszik) és mit tesznek azok, akiket ők kizsigerelnek és szenvedésre kárhoztattak. A kapitalizmus fennmaradása attól függ, hogy a rendszer aktuálisan képes-e bekebelezni ...

A tanulmány bemutatja, kik azok a posztmarxisták és milyen témák, állítások köthetők a nevükhöz. Ehhez egy sajátos felosztást alkalmazok. Kiindulópontom szerint a posztmarxizmus kétféle választ adott a koráb­ban felvázolt válsághelyzetre, a „marxizmus végének” tragédiájára. Az egyi­ket „marxista posztmodem”, a másikat „posztmodem marxista” szellemi pro­jektnek nevezem. A megkülönböztetés alapja, hogy mire vezették vissza az egyes szerzők a marxizmus végzetes válságát. (…) Úgy gondolom, hogy a marxista posztmodern és a posztmodern marxiz­mus megközelítésmódjának különválasztása termékeny és inspiráló lehet a baloldal ma már ...

Konzervatív, vagy forradalmi korszakban élünk-e akkor tulajdonképpen? Elméleti értelemben azonban mégsem csak abban van vitám a konzervatív (ellen)forradalom és a jobboldali kulturális térfoglalás híveivel, hogy számomra elfogadhatatlan a kultúrának bármely repressziv változata, még ha a felszabadulás nevében hozzák is azt létre. A másik fő különbség alapállásunk között inkább elméleti: míg szerintük egy konzervatív korszak beköszöntének kapujában toporgunk, szerintem ez illúzió és éppen az ellenkezője az igaz: a korszak sosem volt talán még ennyire forradalmi, mint napjainkban. A jobboldal persze világszerte ...

Mit gondol a mai jobboldal 1968-ról és mit nem értenek benne? – teszi fel a kérdést ez az írás. 1968 ötvenedik évfordulójára – úgy tetszik – túljutottunk az aktualizálási kísérletek, a könnyes szemű visszaemlékezések és a politikai mítoszteremtési próbálkozások időszakán. Helyüket a poszt-hatvannyolcas szituáció körüli viták vették át – köszönhetően elsősorban annak, hogy az új jobboldal sok tekintetben a fél évszázaddal ezelőtti eseményeket tette meg bűnbakká napjaink problémáival kapcsolatban. Jól ismert, hogy a jelenleg is zajló jobboldali-konzervatív anti-hatvannyolcas offenzíva azon ...

„A baloldal/jobboldal felosztás végéről szóló mese már jó ideje velünk él” – mondja Chantal Mouffe The Radical Centre: a Politics without Adversary[1] című tanulmányában. A kilencvenes évektől a politika új formája jött létre a nyugati társadalmakban, amely a demokráciát nem a versengő alternatívák, hanem a konszenzus terepének tekinti, amely tagadja mindenfajta hatalmi viszony relevanciáját és a politikát antagonisztikus szembenállás nélküli dialógusként képzeli el – folytatja. Mouffe számára így a fő kérdés napjainkban, hogy hogyan üzenhet hadat a baloldal ennek a ...