Főoldal

#posztmodern kapitalizmus
#kívül/belül
#ideológia
#posztmarxizmus
#autonómia
ÚJ ÍRÁSOM...

Dominancia és hegemónia: politikai ideológiák a mai Magyarországon (2022)

Mi a helyzet a hagyományos ideológiák feloldódása után? Melyek korunk uralkodó eszméi? Mit jelent Orbán Viktor konzervatív forradalma? Van-e esélye a baloldali populizmusnak és mi a helyzet idehaza Karácsony Gergely kampánya után? Ebben a tanulmányban kísérletet teszek a hazai politikai ideológiák térképének megalkotására – az elmúlt három évtized globális szellemi mozgásainak a tükrében. Ennek során a kritikai társadalomelmélet ideológiakritikai hagyományát hívom segítségül, amely az ezredforduló táján sok tekintetben gyökeresen új irányt vett. Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy az orwelli–adorno-i sémát követő (totális manipulációs) megközelítéseket a hetvenes évektől felváltó kommunikatív és racionalitás-központú koncepciók (amelyek elsősorban Jürgen Habermas munkássága kapcsán kaptak szélesebb figyelmet) sem képesek már választ adni a jelen korszak politikai kihívásaira. Így a legtöbb teoretikus a dominancia és a diskurzusok kérdéskörét kezdte vizsgálni. Vagyis nem az ideológiák versenye, hanem azok viszonya, politikai funkciója és a gazdasági-társadalmi hierarchiák fenntartásában betöltött szerepe került (újra) a figyelem középpontjába. Azt gondolom, hogy a globális kapitalizmus és a posztmodern korszak folyamatainak megértéséhez érdemes talán az egyik legmarkánsabb megközelítést választani közülük, amely egészen napjainkig meghatározó a baloldali társadalomkritika oldalán: az úgynevezett domináns ideológia nézőpontját.

Legyőzhető-e a spektákulum? Debord és a mai kapitalizmus

Legyőzhető-e a spektákulum? Debord és a mai kapitalizmus

A Partizán élő adásában vitatkoztunk arról, hogy van-e esélye bárkinek a mai kapitalizmussal szemben... “A spektákulumban, az uralkodó gazdaság képében, a cél semmi, a fejlődés minden.” Fogalmazott 1967-ben Guy Debord…

Tovább...
Poszt-traumatikus politika és radikalizmus a klímaválság idején

Poszt-traumatikus politika és radikalizmus a klímaválság idején

A klímaválság kapcsán sokat beszélünk a klímáról, de kevesebbet arról, hogy milyen ez a válság, amivel szemben állunk. Márpedig ez a döntő politikai kérdés. Miben különbözik a hagyományos baloldali és…

Tovább...
A baloldal sem a nemzeti, sem a globális tőkével nem köthet paktumokat – Gerőcs Tamás új könyve kényszerekről és lehetőségekről

A baloldal sem a nemzeti, sem a globális tőkével nem köthet paktumokat – Gerőcs Tamás új könyve kényszerekről és lehetőségekről

Meg kell értenünk tényleges helyünket a világban, mégpedig azért, hogy végre leszámoljunk a rendszerváltás korának illúzióival. Ezek az illúziók mélyen munkálnak az emberekben az átmenet óta. Meghatározzák azt, ahogyan a…

Tovább...
Putyin háborúja a tiéd is!

Putyin háborúja a tiéd is!

„Az ukrajnai háború igazából két világrend közötti indirekt összeütközés, ahol nagyon rossz lenne, ha a szabad és demokratikus országok maradnának alul” – fogalmazta meg a tőle megszokott nyíltsággal az egyre…

Tovább...
Mi a teendő? – antikapitalizmus a szegények és a munkásság után

Mi a teendő? – antikapitalizmus a szegények és a munkásság után

A Parizán tematikus podcastjában beszélgettünk új könyvem kapcsán az antikapitalista baloldal esélyeiről. A Kívül/Belül könyv kettős céljából indítunk: egyrészt magát a rendszerellenességet kell újra elfogadottá tenni, bebizonyítani, hogy ez nem…

Tovább...


Facebook

KIVÜL / BELÜL

Régi és új forradalmak (2021)

“A radikális-forradalmi baloldalnak ezért fordítania kell a dolgokon: a válság által életre hívott forradalmak kutatása helyett azt kell keresnie, hogyan idézheti elő a forradalom a kapitalizmus általános válságát" – mondja a tanulmány egyik kulcsmondata. A szöveg arra vállalkozik, hogy bemutassa: melyek voltak a baloldal korábbi forradalomképének alapjai és miért, milyen irányba kell újragondolni azt. A felvetés elsőre talán megdöbbentő: a lázadó potenciálok ma nem abból erednek, ami a rendszerben elviselhetetlen, vagy felháborító. Az új típusú mozgalmakat az teremti meg, ami a rendszerben elvileg a legjobb, amit a kapitalizmus a saját legnagyobb érdemének tekint.   

POSZTMODERN KAPITALIZMUS

Baloldal a posztmodern kapitalizmusban (2020)

A rendszernek egyre extrémebb körülmények között kell fenntartania és működtetnie önmagát, megteremtve a kívánatos és normális élet kereteit a társadalom nagy része számára. Emlékezzünk vissza, a mobiltelefonokat megjelenésük pillanatában bunkofonnak hívták, súlyos beavatkozásnak tartották a személyes szférába és a tömegközlekedési eszközökön civilizálatlannak számított használni őket. De a tőkének szüksége volt az infokommunikáció új befektetési területére. Úgyhogy két évtizeddel később az okoseszközök az élet alapjaivá váltak, és az számít különleges pillanatnak, amikor éppen nincs wifi-kapcsolat. Ehhez persze szükséges volt, hogy a társadalmak tagjait újraformálják-átalakítsák, tehát „aládolgozzanak” a mindenkori kapitalista szituációnak és a boldog életről kidolgozott vízióknak. De meddig lehet ezt csinálni? Meddig fogadják el az emberek, hogy a profit kedvéért kreált extrém az új normális?

AUTONOMIZMZUS

A konzervatív korszak illúziója (2021)

Kultúrharc? Persze, csak nem mindegy ki ellen. A fő különbség alapállásunk között, hogy míg az új jobboldal hívei szerint egy konzervatív korszak beköszöntének kapujában toporgunk, szerintem ez illúzió és éppen az ellenkezője az igaz: a korszak sosem volt talán még ennyire forradalmi, mint napjainkban. Átmeneti korszakban élünk, amely újabb és újabb átmeneti korszakokhoz vezet majd. Az emberek jelentős része nosztalgiával tekint a korábbi évtizedekre, amikor a rendszer még az állandóságban, a rendben, a szabályozásban, a kiszámíthatóságban hitt. Ez lehet, hogy kedvez bizonyos politikai erőknek – de a visszatérés vágya ezekbe az időkbe nem lehetséges – mert megváltozott a kapitalizmus alaptermészete. Aki változást akar, annak nem a progresszívek, a posztmodernek, vagy a baloldal ellen kell háborút viselnie – hanem a tőke és az un. kulturális kapitalizmus ellen. És erre csak a baloldal képes…      

 

POSZTMARXIZMUS

A posztmarxizmus intellektuális stratégiái (2018)

Az 1970-es évektől a marxizmus mind a politikában, mind a tudományban peremre szorult, be kellett látni, hogy valamin változtatni kell.  Kiindulópontom szerint a posztmarxizmus kétféle választ adott a koráb­ban felvázolt válsághelyzetre, a „marxizmus végének" tragédiájára. Az egyi­ket „marxista posztmodem", a másikat „posztmodem marxista" szellemi pro­jektnek nevezem. A megkülönböztetés alapja, hogy a marxizmus végzetes válságát alapvetően két okra vezethetjük vissza: (1) vagy az elmélet egészét láthatjuk problémásnak, úgy gondolva, hogy Marx módszerei hibásak, nézőpontjai elavultak, a tudományosság mai kritériuma szerint és a modernitás illúzióinak elmúltával nem védhetők. Vagy pedig (2) úgy gondolhatjuk, hogy Marx saját korát helyesen írta ugyan le, de a kapitalizmus azóta gyökeresen átalakult és új elgondolásokra van szükség. A tanulmány bemutatja, hogy e két kritikából milyen izgalmas és újszerű nézetek jöttek létre és hogyan folytathatók napjaikban.   

IDEOLÓGIA

Marx újratöltve: mi a Kommunista Kiáltvány titka? (2014)

Ebben az írásban amellett érvelek, hogy Marx hegemóniával kapcsolatos nézetei, megjegyzései, elemzései egy teoretikus háromszög oldalaiként rekonstruálhatók. Az eddigi értelmezések azonban jobbára ennek a háromszögnek eddig két „befogójára” összpontosítottak: a Gramsci által képviselt irányra, amely a hegemónia alatt a társadalom (kulturális) integrációját értette és Lenin nézőpontjára, aki hegemónia alatt a (radikális) politika gyarmatosítását értette. A tanulmányban azt bizonyítom, hogy van egy harmadik oldal is: az ellenhegemónia, a lázadás, az alternatíva megszületésének ellehete3tlenítése a kapitalizmus fennmaradásának a záloga Marx szerint. És ez a Kommunista Kiáltvány megértésének a kulcsa is:: a titok, amely megdöbbentő és izgalmas állításokhoz vezet e nagy hatású szöveg kapcsán. Semmi sem úgy van, ahogyan gondoltuk…             

IDEOLÓGIA

“Tudják, de mégis teszik" Slavoj Zizek és a Valós politikája (2016)

Zizek az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású gondolkodója, igazi média sztár, akinek nézeteire mindenki kíváncsi. De mit képvisel ő valójában? A tanulmány ezt a kérdést legfontosabb témája, az ideológia felől válaszolja meg. Kiderül, hogy mi az ő újítása a fogalom értelmezése kapcsán, hogyan fordít egyet a megszokott nézőpontokon. Bemutatom, hogy miképpen működik a fetisizmus a mindennapokban, mi a liberális cinizmus és mi a poszt-traumatikus tudat, amely a mai közhangulatot jellemzi a nyugati világban. Az írás végül az egyik fontos zizeki fogalom, a Valós középpontba állításával végződik, azt vizsgálva, hogy milyen lehetőségeket rejt ez a baloldal számára.