Főoldal

Autónómizmus és politikaelmélet

új írásom előzetese

Legújabb tanulmányomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az autonomista gondolkodásmód miben hozott gyökeresen újat a rendszerkritikai politikában és miért kínál éppen ez kiutat a kortárs baloldal számára. Az írás első részében bemutatom, hogy mi az az autonómizmus és hogyan vált a “valós alávetés" az irányzat központi fogalmává. Ezután bemutatom, hogy miképpen győzte le a posztmodern kapitalizmus az autonómia igényét az elmúlt évtizedekben, végül feltárom annak a csendes forradalomnak a természetét, amely a fenntarthatóság, a fogyasztás és a munka világában zajlik és az autonómia visszatérését ígéri a 21. században.   

"...a domináns ideológia új formája körüli küzdelmek úgy képzelhetők el, ha elgondolunk egy hatalmas szellemi mezőt, egy posztmarxista értelemben vett mesterdiskurzust, amelyet bizonyos helyi szereplők és elitcsoportok variálnak, terjesztenek és megszemélyesítenek, más csoportok pedig megkérdőjeleznek..."

Dominancia és hegemónia: politikai ideológiák a mai Magyarországon (2022)

Mi a helyzet a hagyományos ideológiák elbizonytalanodása után? Melyek korunk uralkodó eszméi? Ebben a tanulmányban kísérletet teszek a hazai politikai ideológiák térképének megalkotására – az elmúlt három évtized globális szellemi mozgásainak a tükrében. Ennek során a kritikai társadalomelmélet ideológiakritikai hagyományát hívom segítségül. Azt gondolom, hogy a globális kapitalizmus és a posztmodern korszak folyamatainak megértéséhez érdemes talán az egyik legmarkánsabb megközelítést választani, amely egészen napjainkig meghatározó a baloldali társadalomkritika oldalán: az úgynevezett domináns ideológia nézőpontját. A tanulmány bemutatja korunk “liberális" uralkodó eszméit és két fő kihívójukat: a konzervatív forradalom és a baloldali populizmus gondolatvilágát.

Ebben a tanulmányban kísérletet teszek a hazai politikai ideológiák térképének megalkotására – az elmúlt három évtized globális szellemi mozgásainak a tükrében. Ennek során a kritikai társadalomelmélet ideológiakritikai hagyományát hívom segítségül, amely az ezredforduló táján sok tekintetben gyökeresen új irányt vett.

Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy az orwelli–adorno-i sémát követő (totális manipulációs) megközelítéseket a hetvenes évektől felváltó kommunikatív és racionalitásközpontú koncepciók (amelyek elsősorban Jürgen Habermas munkássága kapcsán kaptak szélesebb figyelmet) sem képesek már választ adni a jelen korszak politikai kihívásaira. Így a legtöbb teoretikus a dominancia és a diskurzusok kérdéskörét kezdte vizsgálni.

Vagyis nem az ideológiák versenye, hanem azok viszonya, politikai funkciója és a gazdasági-társadalmi hierarchiák fenntartásában betöltött szerepe került (újra) a figyelem középpontjába.

Azt gondolom, hogy a globális kapitalizmus és a posztmodern korszak folyamatainak megértéséhez érdemes talán az egyik legmarkánsabb megközelítést választani közülük, amely egészen napjainkig meghatározó a baloldali társadalomkritika oldalán: az úgynevezett domináns ideológia nézőpontját.

A megdermedés éve

Kiégés, kiábrándulás, rezignáció. Az áprilisi választások után a harc üres kulisszái maradtak csupán vissza, a frontvonalak befagytak. A kontroll nélküli hatalom azóta megmutatta valódi természetét.

A mai ellenzéki szereplők hónapok (vagy évek) óta reménykedtek, hogy a helyzet hamarosan és elkerülhetetlenül változni fog, mert nem maradhat így tovább. Vagy egy általános válságot vetítettek előre, amely kiélezi a szociális konfliktusokat; vagy egy kormányzati intézkedésre vártak, amely leleplezi a rezsim „neoliberális” és „fasiszta” természetét; vagy egy olyan elképesztő botrányra, amely morálisan lehetetleníti el a központi hatalmat – ami majd alapot ad a Nyugat nyílt beavatkozására. Egyszóval a csodában bíztak, amely igazságukat napvilágra hozza – nem a politikai küzdelemben. Utóbbit ugyanis az egyre inkább kiépülő orbáni rendszerrel szemben egyre inkább reménytelennek látták.

2022 az az év volt, amikor mindenki rájött, hogy most egy jó darabig 2022 lesz.

Az orbáni ideológia erejét az adja, hogy amiről beszél, az az igazság egy mélyen torz változata.
De mégiscsak az igazságé

elméleti alapvetések...

Nincsenek a politikára vonatkozó új és használható elméleink

Célom egyértelműen az, hogy egy új szemléletmódját kínáljam a politikumnak, mert azt gondolom, hogy a rendszerkritikus baloldal jelenlegi kudarcaiért elsősorban az felelős, hogy nem rendelkeznek a politikára vonatkozó új és használható elméletekkel. Valójában ez régi baja a hagyományos baloldalnak, erre annak idején már Lenin is felfigyelt. A ma uralkodó felfogást képviseli az ön kérdése is. Vannak problémák a világban, amelyeket a politikának kezelnie kell, és ennek vannak jobboldali, meg baloldali módjai. Van migráció, szegénység, lakhatási válság, prostitúció, klímaváltozás, hajléktalanság és ezernyi hasonló probléma – a politika pedig arról szóló küzdelem, hogy ezeket milyen elvek és elméletek nevében oldjuk meg, „kinek az érdekében” cselekszünk. Bevallom, igencsak meglepett, amikor az önmagát rendszerkritikus, öko- és újbaloldali pártként meghatározó formáció társelnöke azt nyilatkozta, hogy a politika két fő komponense, hogy ki milyen szakpolitikai javaslatokat tud letenni az asztalra és milyen politikusi kvalitásokat tud mellé tenné azért, hogy ezeket keresztülvigye. Ez egy teljesen téves elképzelés.

Vegyük a sakk példáját. Az általam javasolt autonómista stratégia a következőt kérdezi: mi történik, ha az egyik bábu fogja és átfesti magát, és a mezőt is, amin áll: én se fehér nem vagyok, se fekete – hanem citromsárga. Tegyünk egy próbát: hány bábut kell átfestenünk, és hány mezőt kell kivonnunk a partiból ahhoz, hogy a játék folytathatatlanná váljék, egyszerűen elveszítse az értelmét. Meg fogjuk látni, hogy meglepően keveset.

podcast

Régi és új forradalmak (2021)

“A radikális-forradalmi baloldalnak ezért fordítania kell a dolgokon: a válság által életre hívott forradalmak kutatása helyett azt kell keresnie, hogyan idézheti elő a forradalom a kapitalizmus általános válságát" – mondja a tanulmány egyik kulcsmondata. A szöveg arra vállalkozik, hogy bemutassa: melyek voltak a baloldal korábbi forradalomképének alapjai és miért, milyen irányba kell újragondolni azt. A felvetés elsőre talán megdöbbentő: a lázadó potenciálok ma nem abból erednek, ami a rendszerben elviselhetetlen, vagy felháborító. Az új típusú mozgalmakat az teremti meg, ami a rendszerben elvileg a legjobb, amit a kapitalizmus a saját legnagyobb érdemének tekint.   

Facebook


POSZTMODERN KAPITALIZMUS

Baloldal a posztmodern kapitalizmusban (2020)

A rendszernek egyre extrémebb körülmények között kell fenntartania és működtetnie önmagát, megteremtve a kívánatos és normális élet kereteit a társadalom nagy része számára. Emlékezzünk vissza, a mobiltelefonokat megjelenésük pillanatában bunkofonnak hívták, súlyos beavatkozásnak tartották a személyes szférába és a tömegközlekedési eszközökön civilizálatlannak számított használni őket. De a tőkének szüksége volt az infokommunikáció új befektetési területére. Úgyhogy két évtizeddel később az okoseszközök az élet alapjaivá váltak, és az számít különleges pillanatnak, amikor éppen nincs wifi-kapcsolat. Ehhez persze szükséges volt, hogy a társadalmak tagjait újraformálják-átalakítsák, tehát „aládolgozzanak” a mindenkori kapitalista szituációnak és a boldog életről kidolgozott vízióknak. De meddig lehet ezt csinálni? Meddig fogadják el az emberek, hogy a profit kedvéért kreált extrém az új normális?

POSZTMARXIZMUS

A posztmarxizmus intellektuális stratégiái (2018)

Az 1970-es évektől a marxizmus mind a politikában, mind a tudományban peremre szorult, be kellett látni, hogy valamin változtatni kell.  Kiindulópontom szerint a posztmarxizmus kétféle választ adott a koráb­ban felvázolt válsághelyzetre, a „marxizmus végének" tragédiájára. Az egyi­ket „marxista posztmodem", a másikat „posztmodem marxista" szellemi pro­jektnek nevezem. A megkülönböztetés alapja, hogy a marxizmus végzetes válságát alapvetően két okra vezethetjük vissza: (1) vagy az elmélet egészét láthatjuk problémásnak, úgy gondolva, hogy Marx módszerei hibásak, nézőpontjai elavultak, a tudományosság mai kritériuma szerint és a modernitás illúzióinak elmúltával nem védhetők. Vagy pedig (2) úgy gondolhatjuk, hogy Marx saját korát helyesen írta ugyan le, de a kapitalizmus azóta gyökeresen átalakult és új elgondolásokra van szükség. A tanulmány bemutatja, hogy e két kritikából milyen izgalmas és újszerű nézetek jöttek létre és hogyan folytathatók napjaikban.   

IDEOLÓGIA

“Tudják, de mégis teszik" Slavoj Zizek és a Valós politikája (2016)

Zizek az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású gondolkodója, igazi média sztár, akinek nézeteire mindenki kíváncsi. De mit képvisel ő valójában? A tanulmány ezt a kérdést legfontosabb témája, az ideológia felől válaszolja meg. Kiderül, hogy mi az ő újítása a fogalom értelmezése kapcsán, hogyan fordít egyet a megszokott nézőpontokon. Bemutatom, hogy miképpen működik a fetisizmus a mindennapokban, mi a liberális cinizmus és mi a poszt-traumatikus tudat, amely a mai közhangulatot jellemzi a nyugati világban. Az írás végül az egyik fontos zizeki fogalom, a Valós középpontba állításával végződik, azt vizsgálva, hogy milyen lehetőségeket rejt ez a baloldal számára.        

Nagy sikerű könyvem nyomtatott példányai elfogytak, de
e-book formátumban még kapható!